Csak úgy

Hallgatásom oka az ebben az Intézményben eltöltött idő volt. Most, hogy kerestem egy képet a János Kórházról, végig olvastam több véleményt a kórházról. Rendszerint elég rosszak voltak. Én régóta járok ebbe a kórházba, mivel egy idő után ez a szakrendelőnk is. Itt szültem mindkét fiamat, itt születtek az unokáim is. Más részlegekben is volt hosszabb rövidebb ideig dolgom. Meg voltam elégedve és az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több részleget felújitottak, szépitettek. Időpont kérés után kerültem a Belgyógyászatra. Szerencsétlenségemre (vagy szerencsémre) elnéztem az időpontot és két órával később mentem. A Főorvos Asszony megnézett, előtte kikérdezett gyógyszerekről stb. (gondban vagyok, mikor megkérdezik, hogy mi a foglalkozásom, nyugdíjas mondom, na de azelőtt? Mikor magyarázom akkor rákérdeznek mi a legmagasabb iskolai végzettségem. Szóval ezt is tudom). Utána azt mondta, na most hazamegy összeszedi a cuccait és visszajön a kórházba. Én próbáltam más időpontot, de közölte, hogy ne játsszak az életemmel. Igy is történt, visszamentem de akkor másik orvos volt, aki megvizsgált és az "őrzőbe" küldött azaz az intenzív osztályra. Itt másfél napot töltöttem, de ezalatt egy pár vizsgálatot elvégeztek. Utána nekisértek a betegszobába (beteg egyedül ne mászkáljon!) egy ötágyas szobába ahol külön fürdőszoba volt. A többi szoba háromágyas volt, nem volt mindenütt külön fürdőszoba. Kérhettem volna egyágyas szobát (várni kellett volna, mert népszerű- napi 8 ezer Ft-ért) de nekem ez is jó volt. Minden szobához egy adott orvos tartozott. Reggel jött, mindenkiről külön lapja volt és mindent tudott, kikérdezett naponta és elmondta mit fognak velem csinálni aznap. Szerintem ez a rendszer jó. A koszt nem a leggazdagabb, de én mindig mindent megettem, csak gyümölcsöt hoztak be. Alapos kivizsgálásban volt részem, ha mindezt lábon szerettem volna elvégezni, bizony sok idő kellett volna. A szívem túl van terhelve, vigyázzak magamra, még elmegyek egy alvásvizsgálatra és fogynom kell. Ha nem fogyok, akkor komoly bajok lehetnek. Szóval a következő időszakban nyugalomban fogyózhatok.
Véleményem erről a részlegről csak pozitív, az orvosok nagyon rendesek voltak, a nővérek szintén. A szobánkba hoztak egy hajléktalan nőt, aki elesett a tolókocsijával és infarktust kapott. Egyik lába térdből lefagyott a másiknak a lábfeje, az egyik keze begipszelve. A hátán sok seb volt. Két napig szinte csak aludt. A bánásmód vele nagyon emberi volt. A főnővér reggelente egy valahonnan szerzett fésűvel mindig megfésülte, pár nap múlva igen emberi kinézete lett olyan 40 és 50 közötti. Szegény doktornőnek kellett megoldást keresni, hogy rokonokhoz elszállítsák. De legalább felerősítették, evett rendesen, mindig adott neki valaki egy almát, vagy narancsot.
Szerintem a fiataloknak nem ártana önkéntes munkát végezni ilyen helyeken. Sok mindent tanulhatnának és láthatnának talán némelyeknek a hozzáállása is megváltozna. Jó tanuló lecke lenne sokaknak. Hiszen ez is az élet egy része.
Az is jó, hogy az egyágyas szobákért pénzt kérnek, igy a több "figyelmet" igénylő betegek más kiszolgálást kapnak. A betegtársak rendesek voltak, segítőkészek, természetesen amikor kellett segítettek egymásnak. Sajnos a kórházat nem lehet bezárni, ezért sok a besurranó tolvaj. Sokan jönnek árusítani valamit (hálóinget pld.) Erre több helyen felhívják a figyelmet.
Szóval most eljött az idő hogy a folyamatos fogyókúrát komolyan vegyem. Na ez lesz a legnehezebb. Majd beszámolok róla. Kg-okat nem írok, az titok, csak ha lefogytam. Most túlsúlyos vagyok. Az egyik doktor (főorvos)aki előtt egy szál bugyiban álltam, végignézett rajtam (soha nem felejtem el azt a nézést!) megkérdezte a súlyomat és pár betegséget (amik nincsenek)és én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ugyebár odamész hálóingben és közli, hogy derékig vetkőzzek le. Mit tudok tenni, leveszem a hálóingem. Na ezt a szégyenérzést nem akarom még egyszer átélni. Különben az orvosok szinte mind soványak voltak. Na jó a férfiaknak volt egy kis sörhasuk, de túlsúlyos egy se volt.
Összegzésként azt tudom mondani, hogy nagyon kellemesen csalódtam a János Kórházban és csak köszönetet tudok mondani az ottani személyzetnek, hogy alaposan kivizsgáltak és segítséget nyújtottak.

Határtalanul

A Magyar Foltvarró Céh legnagyobb rendezvénye az évente megrendezésre kerülő Határtalanul foltvarró fesztivál és kiállítás. Erre minden foltos készül, mivel érdekes kiállítások szoktak lenni, az árusoknál elköltheti a pénzét az ember (helyébe hozzák, nem kell mászkálni!) tanfolyamokra mehet, ismerősökkel találkozhat. Szóval igazi ünnep! Az ideire is igen készültünk, külföldi vendégeket hívtunk meg, akik érdekes dolgokat mutatnak nekünk. Sajnos egyvalamivel nem számoltunk, hogy a 15 éve helyt adó Magyar Kultúra Háza az előzetes megállapodás ellenére nem tud fogadni. Pontosabban nem ő a hibás, mivel ő megszűnt jogutód nélkül és az új szervezet nem tud biztositani nekünk helyet. Ezt szeptemberben mondták és bizony akkor találni egy olyan helyet, ahol mindent hasonlóan megtudunk oldani, nehéz feladatnak tünt. De sikerült! Végül is ha azt vesszük Budapest nagy és egy jól megközelíthető elegáns épületben sikerült helyet kapnunk. Ez a József Attila Művelődési Központ Angyalföldön a József Attila téren. (nem tévesztendő össze az Erzsébet tér mellett lévő József Attila utcával!) Igen könnyen megközelíthető. Metróval a Kispest-Újpest vonalon a Gyöngyösi útig kell menni, amikor az ember kijön a metróból a Duna Plázát látja a Váci úton de nem arra megy, hanem ellenkező irányban modern házak között ahol egy nagyon szép templom is van: Kb. 10 perces séta után majdnem nekimegy József Attila szobrának, amely egy parkban van és előtte van a Művelődési Központ. Ha kocsival jön, akkor a Váci úton a Duna Plázával szemben fordul be. De ha valaki látni szeretné, hogy Angyalföldön milyen sok és szép építés volt az elmúlt időben, annak javasolnám, hogy a Deák téren üljön fel a 105-ös buszra (végállomása a budai Apor Vilmos téren van - volt Lékai tér a MOM kultúrház mögött) végig utazik az Andrássy úton azaz a Világörökség útján és a Hősök terénél elkanyarodik a Béke tér felé. Megcsodálja az újonnan épített házakat, majd egy kertvárosi részhez ér és a József Attila térnél a Művelődési Központnál leszáll és bemegy az elegáns házba. A 105-ös másik végállomása a Gyöngyösi úton van ahol a Metróból szállunk ki, tehát onnan metróval is el lehet jönni. Ez egy modern épület és a környék is barátságos, sok zölddel, parkkal teli. Itt nehéz elénekelni a "..Járom az utam a macskaköves utam..." dalt. Reméljük, hogy sokan eljöttök és jól fogjátok érezni magatokat. Mindenkit szeretettel várunk. Ami miatt még felhívnám többek figyelmét, hogy lesz egy tanfolyam ahol a TEMARI golyócskák készítését tanulhatjátok meg. Ezt a golyócskát a japánok a hűség és a szeretet jeleként ajándékozzák egymásnak. Ezzel díszítik a lakásukat, karácsonyfára kiválóan alkalmas, Most ennek a készítése reneszánszát éli Európában, az USA-ban és Ausztráliában. Egy kis apróság, ha az alapokat jól elsajátítod, gyorsan készíthetsz az otthon lévő fonalaidból, cérnáidból, hímzőfonalaidból egy kedves kis ajándékot. Az előadó (nem én vagyok!) szinte beleszerelmesedett ennek a gyártásába és szeretné másokkal is megismertetni ennek az ősi technikának a csínját, binját.

Egy párat mutatok itt be, ezeket az internetről töltöttem le, de az előadó saját példányait is elhozza és mindenki olyat csinál amilyen neki tetszik.

Csak úgy

Többen jelezték, hogy rendszertelenül vezetem a blogomat. Igen, igazuk van. Mentségemül szolgáljon, hogy először a gépemmel volt baj, amit ugyan kijavítottak, de mint kiderült nem egészen (a virusirtó eltünt), szóval sokat vacakoltam vele. Most csak egy baja van. Ha a blogomat megnyitom, két vagy három blogot tudok kinyitni, majd közli, hogy nem találja. Ekkor kimegyek és újból bemegyek majd megint két blogot nyitok ki. Tanulmányozom KicsiKató netes leirásait. De másik elfoglaltságom az unokák voltak. Ha belegondolunk ők napról napra "öregszenek" és nekünk az a dolgunk, hogy figyeljük fejlődésüket. Mennyivel másabbak mint saját gyermekeink voltak, de ugyanakkor hasonlitanak is rájuk. Amig jó idő volt, elhoztam az óvodából és irány a játszótér. Este fél hat felé már igen sok gyermek volt. Hála annak, hogy a játszótér nagy ezt nem lehetett észre venni. Mikor az én fiaim kicsik voltak ez a terület szabad préda volt és leginkább kutyákat vittek oda, igy a gyerekek nemigen jártak oda csak télen. Télen jó kis szánkópálya volt. Most nagyon szép játszótér van sok játékkal és mellette elkeritve még egy kutyafuttató is van. Csak az asztal padokkal -ami fából van- már kezd szálkásodni, szóval kezelni kellene!

Ez itt pedig a házunk bejárata melletti varjúháj sor. Tavaly ősszel a középső részből kiszakitottunk kisebb darabokat és szépen megfogantak. Bordó viráguk van, nagyon szépek. Kimaradtak részek, azokat az idén pótoljuk. Érdkes ez a virág két fajtájú, van amelyik egészen rózsaszinű és van amelyik teljesen bordó. Csak a tűző napot szereti, ahol pl. a fa alatt van ott csenevész lesz. Tehát megvagyok és hamarosan másról is irok, most csak a jelenlétem akartam megerősiteni a blogon.