Két napig az interneten nem tudtam a blogomban lévő bejegyzésekhez hozzájutni. De azért nem unatkoztam, kis unokámnak Violának megvarrtam az óvodai takaróját és párnáját. Azt hittem gyorsan kész leszek, de az általam kiválasztott technika megdolgoztatott. Az angliai útunkról szóló beszámolót naplószerüen akartam irni, igy sietni kell, mert elfelejtek dolgokat.
A következő napon egy nagyon szép hajóutra mentünk Westminstertől Greenich-ig. Az idő végig gyönyörű volt, másnap már látszott rajtunk, hogy napoztunk. Sikerült a hajón a szabadtéren helyet foglalni. Ahogy elhagytuk London nevezetességeit, egy modern városrészt láttunk mindkét oldalon. Ez annyira más volt mint a londoni kép. Gondolom erre nem a szegényebbek laknak.
Megérkeztünk Greenwichbe, ahol egy ingyenes múzeum várt, ahol a történetét lehett megismerni.
Természetesen az admirális sapkát próbáltuk fel, ha már ott volt! Ezután megnéztük az Obszervatóriumot, ami igen magasan volt. Itt látható a o idő.
Hosszú sor állt a délkörnél, hogy lefényképezkedjenek. Volt egy múzeum is, igen érdekes, azt megnéztük.
Meg kell jegyezni, hogy nagyon odafigyelnek a mozgássérültekre, sok helyen lift van és senki sem csodálkozik, ha valaki bottal, vagy különleges kocsival jár. Sőt itt találkoztam két hölggyel, akik közül az egyik vak volt és a kisérője mesélte, hogy mit lát. Mikor a tetjéről a múzeumnak leakartunk jönni (előtte sok lépcsőzés volt) udvariasan egy úr odavezetett a lifthet és benyomta a megfelelő gomgot. Kiderült, hogy kb. 6 lépcsővel feljebb érkeztünk, az úr már szaladva jött, hogy elnézést kérjen, amiért rosszul nyomta meg a gombot.
Ez a kilátás a tetőről.
Visszafelé pihentünk a hajón és élveztük a látványt. Úgy gondoltam van még annyi erőnk, hogy elmenjünk a Harrolds áruházba.
Metróval könnyen elértük és a belső részek kialakitása, az árubőség, az eladók választékos ruhái és úgy együtt a látvány elkápráztató volt. Az árak persze nem napi vásárlásra mutatnak, de nagyon sok olyan áru volt, ami kifejezetten külföldieknek készült. Én is elcsábultam egy tea erejéig. Nagy sikert arattam vele. Szóval ezt az áruházat szeretném úgy alaposan megnézni. Na a vásárlást kizárhatom, de a látvány. Most már tudom, hogy az orosz arisztrokrácia honnan vette a példát a moszkvai és szentpétervári Jeliszejevszkiji élelmiszer áruházaira.
Hazamentünk és összecsomagoltunk, mert mentünk tovább. Mivel Birminghamban is zavargások voltak, igy a belső városnézést kihagytuk és majdnem egész napunkat Stradford-Avont tekintettük meg amely Shakespeare szülővárosa.
A múzeumban sok érdkeset lehetett látni, sőt még rögtönzött szinielőadásban is részük lehetett az érdeklödőknek.
Megpihenni ebben a kis templomban is lehetett.
Késő délután továbbutaztunk és megérkeztünk a kiállitás helyszinére Birminghamba. A szállás az egyik végén, a kiállitás a másik végén volt.
Szállásunk a tavaly már megismert Formula volt. Többen csodálkoztak, de végül mindenki elfogadta. Franciaágy a folyosón zuhanyozó és WC amely használat után kb. 4-5 percig fertőtlenitett. Emiatt sorba kellett állni. Reggelizni svédasztal szerüen a mellette lévő Ibis szállóban lehetett. Végül mindenki megszokta.
Folytatás következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése