Ez a találkozó nem tanfolyam volt, hanem találkozó egy csoport lelkes tagjaival. Én adtam ami tőlem tellett és ők is megmutatták munkáikat és meséltek a foltos élményeikről. Ez a legjobb amikor foltosok találkoznak és foltos dolgokról beszélgetnek. Ilyenkor mindig lehet tanulni.
Én is tanultam és az önbizalmam is megerősödött, hogy vannak dolgok, amiket én is át tudok adni. Ez számomra igen fontos, hiszen ha valamit csinálsz, előbb utóbb szeretnéd, ha tudnád, hogy amit csinálsz annak van értelme.
Ime:
Ez már egy másik téma. Ezt a neszeszert egy Klematis könyv cimlapján láttam és nagyon meg szerettem volna csinálni. Aztán mindig csak halogattam. Végül -teljesen véletlenül kaptam ajándékba az apró szines darabokat- ebből csináltam a ráhajló lapot, alá tettem vliest és bélést (rávarrtam és kiforditottam. A rózsás anyagót a vliessel lesteppeltem és megvarrtam a testet, alúl bevarrva a talprészt. A bélésből szintén megvarrtam a testet, alúl a talpat, de az oldalán kb. 7 cm-nyi nyilást hagyva. Utána szint szinre téve (elöször a rózsás testre a fedőlapot, majd erre a bélést) a nyiláson körbevarrtam. A nyiláson keresztül kiforditottam és kész is volt. Bevarrtam a nyilást és záródást rátéve kész a neszeszer. Ezzel a módszerrel érdemes a táskákat is varrrni. A Klematis könyvben (német, francia és dán nyelvűek vannak nekem) olyan jó fényképeken mutatják be a különböző munkafolyamatokat, hogy bárki megcsinálhatja.
Végül bemutatom a lépcsőházunk növényeit (azaz azokat amelyek a mi lakásunk előtt vannak.
A virágok úgy maguktól jöttek! Volt egy szomszédunk, aki nem tudta hová tenni a bordó pletykáját és nálunk kötött ki. Aztán minden emeletem elterjedt és is szétültettem. Vannak virágok, amelyek örökéletüek, vannak amelyek kipusztulnak. De minden évben felújitjuk és elsősorban csak olyan virágok kerülhetnek ide, amelyek egész évben megmaradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése