Ősz

Az úgy volt, hogy pont szeptember 21-én voltunk Párizsban és azt mondtam, azt nem hagyhatjuk ki, hogy a Szent Mihály útját nem nézzük meg ahová Ady szerint tegnap beköszöntött az ősz. Igy is lett, szeptember 22-én elmentünk a Szent Mihály útjára, le is fényképeztem az utcatáblát és az utat, hogy látszódjék, mennyire beszökött az ősz. Tény, hogy nagyon szép időnk volt.
Tegnap egy foltos csoport ülésről hazafelé viszont igen ronda esős idő volt. A megállóban egy úriember állt és beszélgetni kezdtünk. Az időjárásról persze. Valahogy én idéztem Adyt, ő meg azt mondta, hogy a vers cime csak ez, különben úgy kezdödik, hogy züm-züm... Na mondom, mire hazaértem ezt le kell ellenörizni és megkerestem az Ady kötetünket, ami megúszta a két fiút, akik azokat a könyveket, amik nem kellettek nekik, vagy kölcsönadták, vagy kidobták. De ez megmenekült. Olyan régen olvastam már verseket, hogy jólesett elolvasni és elgyönyörködni. Le is irom ide, hátha másoknak is tetszik. Hiába a klasszikusok....

PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
A találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, biborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy pers: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Csak úgy

Nem is tudom milyen alcimet adnék, mivel többről akarok irni, inkább nemadok alcimet. Készülök a szombati KV-ra és már négy neszeszer van munkában. A barátság blokknak nem tetszett a széle igy arra is ujat varrtam.
Múlt héten ügyintézős napot tartottam és ennek az élményeit akarom leirni. Volt munkahelyem nyugdijas csoportjában elvállaltam három évvel ezelőtt, hogy a tagnyilvántartást elkészitem és ennek a karbantartását szoktam két három havonta elkésziteni. Próbáltam tanitgatni valakit, de nem ment. Mivel Excellben csinálom (igy minden év külön fülecskét kap, minden évhez külön a szülinapokat is megcsinálom) nagyon nehéz megmagyarázni, hogy mi a különbség a Word és az Excell között. Én sokat dolgoztam az Excellel, bizonyos adatokat kellett rendszerezni különféle szempontok szerint. Dehát ez a múlt és ezért is jólesik kicsit a régiből valamit csinálni.
Bementem a Margit krt-i Röftexbe. Nagyon elkeseritett a látvány. Sok árujuk van, jó árakon, de valahogy úgy összehordva. A méteráru lekerült a földszintre. Kellene egy jó szemű rendező aki átalakitaná az üzletet, eladókat venne fel és az üzlet virágozna.
A Fény utcai Röltexbe is bementem, fiatal, kedves eladók, rendezett üzlet, jólesik bemenni. A termékek drágábbak mint a Röftexnél, de szivesebben megy be az ember. (a Röftexben a filc 3500 Ft. a Röltexben 3900 Ft.) Félő, hogy a Röftex tulajdonosa -sajnos már nem túl fiatal- nem húzza sokáig, hacsak nem jön egy fiatalabb energetikusabb valaki.
Bementem a Vodafonhoz egy információért. Egy óra 20 percet várakoztam, volt szerencsém megfigyelni a munka menetét. Nem kapkodták el. Az információt megkaptam, nesze semmi fogdd meg jól módszerrel. Azaz ezt az infot mástól is megkaphattam volna. Utána átmentem a T-mobilhoz. Itt többen voltak, de csak 20 percet kellett várnom és egy kedves fiatal hölgy részletesen elmondta nekem a roaming titkait, amit nem tudta, felhivva figyelmemet alapvető dolgokra. Közben mosolygott.
Szóval egy mosollyal kedves szóval az ember hangulatát is megtudják javitani és mennyivel jobban esik, mintha unalmasan csak a száraz tényeket közlik. Ezek a dolgok nem kerülnek pénzbe és aki rád mosolyog az is örül, hogy szerzett neked egy jó percet. Tartani kellene egy tréninget?
A Vodafonnál azt hiányolom, hogy a húgom vett egy mobil internetet. Azt nem mondták neki (vagy talán nem iskellene?) hogy Linuxos közegben nem müködik. Szóval hazavitte, telepiteni akarta és nem sikerült. Vett valamit és nem jó. Mi ilyenkor a teendő: elajándékozta nekem. Nekem wifim van, ritkán utazom úgy, hogy viszem a laptopot. Most mit tegyek. Én is elfogom ajándékozni.
Ezek a kis mindennapi dolgaink. De tanulság, legyünk kedvesek, mosolygósak és mindent más szinben látunk!

Játék

Ginánál van egy játék, ahol irodalmi mondatok szerzőit kell megtalálni a mondatok mellett. Hát nem nagyon sikerült minden. Lehet, hogy más és más irodalmi műveket olvasunk. De inkább az a valószinűbb, hogy én sok szövegre nem emlékszem inkább csak a bennem hagyott emlékképnek.

Utazás

Utazásunk során természetesen vásároltunk is, hiszen sokszor önellátók voltunk. Amúgy különösebb terveink vásárlással kapcsolatban nem voltak. Ami meglepett, az a kártya használat volt. Már eddig is főleg kártyával fizettünk külföldön, hiszen középárfolyamon számolták át, igy nem kellett sok pénzt magunkkal vinni. Mig Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban mindent fizethettünk Visa vagy MasterCard kártyánkkal üzletekben, éttermekben, addig Németországban elsősorban a benzinkútaknál fogadták el. Érdeklödtem és azt a választ kaptam, hogy egyes tartományok saját bankjain keresztül bocsát ki EIC kártyát és azt fogadja el. Nagy áruház (MédiaMÁrk) nem fogadta el kártyáinkat. Megpróbáltunk automatánál beváltani pénzt. Az egyik helyen a MasterCardot nem fogadta el csak a Visát, a másik helyen mindkettőt. Az elszámolás alapján azt láttuk, hogy hasonló árfolyamon váltotta be (közép árfolyam) Szóval utazás előtt érdemes érdeklödni az adott ország kártya elfogadásairól. Persze lehetséges, hogy Németország más tartományaiban más a helyzet, mi Baden-Würtenbergben tapasztaltuk ezt. Az árak nagyon közelitenek a mi árainkhoz, sőt sokszor kedvezőbb. A legjobb árak Luxemburgban vannak.
Ruhákat elsősorban kirakatokon keresztül, ill. néhány ujságból láttunk. Azt vettük észre, hogy a francia itt ott logó, átvetős kabátok Belgiumban egyszerüsödtek, Németországban már letisztultabb formában jelentek meg. Az utcán viszont szinte nemzetközi a divat, nadrág, esetleg hosszú szoknya, ebben szinte nincs különbség országok -közte Magyarország- között. Engem elsősorban a másfél év körüli leénykadivat érdekelt. Nagyon szép ruhákat láttam szebbnél szebb üzletekben. Az árak bizony nem az alsó árfekvés szerintiek. Ami gyakori volt az a szoknya aljának a behuzott széle volt, ami jellemző. Nem hagyhattam ki és vettem is egy ilyet Violánknak. Kiváncsi voltam a készitésére is. A bélést rövidebbre szabják, majd a szoknya alját a béléssel összevarrják gumicérnával, igy összehuzodik. Lefényképeztem a kis kötényruhát kivülről és belülről is.

Ez a ruhácska kicsit gyürött még (szerintem a vasalása sem lesz könnyű!)

Ez a ruhácska belseje. A rózsaszin a pulover alja.
Másik ami nagyon tetszett, szintén ebben a korosztálban de kb. úgy 5-6 évig használható. Barátnőm fiának esküvője volt és a kislányokat szépen öltöztették fel. Világos ujjatlan kis ruhácska volt rajtuk és alatta bugyogó (olyan, mint amit a babáknak varrunk) azaz fehér nadrág térd alatt érő, ott gumival összehúzva és csipkével diszitve. Különösen alkalmas a pelenkát viselőknek, de a szobatisztákon is aranyos.
Láttam egy nem egészen 2 éves kis totyogó apróságon aranyos ballonkabátot, természetesen az alja húzott.
Lehet, hogy a lányos anyukáknak ez nem ujdonság, de én mint nagymama konzervativ izlésű, nekem ujak voltak. A mi gyerekeink (a mai picik szülei) még elég sokáig rugdalodzót hordtak.
Az utazásunk negativumai, de szerencsések: egy hasraesés Párizsban, de csak a térdem sérült meg, ami a sok gyaloglás után meggyógyult. A másik egy üzletbe beakartam menni és nem vettem észre, hogy az ajtó mellett van egy üvegfal, aminek nekimentem. A szemüvegem kicsit megrongálodott de a szemem környéke elöször lila lett. Elöször csak a szehéjam, majd a szemem alja is. Feketenadálytő krémmel kenegetem és már bizonyos részei átmentek sárgába.

Nagy utazás...

Visszatértünk a nagy utazásunkról. Ha belegondolok, hogy még egy hónapja nem tudtuk, hogy megyünk, akkor igen boldog vagyok. Egy kicsit számot is vetettem az életemmel. Babonás vagyok. Mikor megszülettem, akkor Anyám nyári ruhában ment a klinikára. Ezt Apám többször elmesélte. Azóta mindig figyelem az időt, hogy október 6-án milyen az idő. Ugyanis akkor születtem anno... Nagyon régen emlékszem ilyen szép időre. Az egy kicsit elszomorított, hogy nemzeti gyásznapnak tűzték ki, de hát én azzal nem törődök. Szóval szerencsés vagyok! Sok dolog volt az életemben, volt rossz is jó is, mint majdnem mindenki életében. Most úgy érzem egy jó szakaszában vagyok az életemnek. Persze gondok bajok mindig akadnak, de hát azokat leküzdjük. Szerencsés vagyok, hogy sokat utazhattam életemben és ez az utazás nagyon jól sikerült.
Általános benyomásként csak azt mondhatom, hogy sokmindent jó lenne nálunk is bevezetni, de hát annak is vannak jelei. Jó dolog, ha az egyszerű ember is utazhat, mert igényei növekszenek. Rájön, hogy nyelvet kell tanulni. Persze nem lehet tudni milyet. A franciák ugyebár franciául, a németek németül tudnak leginkább, de egy mosollyal mindent el lehet intézni. Ez pl. jó. Jó volt, hogy olyan emberekkel találkoztunk, akiknek egy kicsit sikerült betekinteni az életükbe. Minden nagyon szép volt, de jó volt visszajönni haza. Most majd az emlékeinkből élünk.

Egy kis bajor fogadóban szálltunk meg első nap. Reggel harangszó majd kakas ébresztett. Jó volt egy kicsit belelátni ebbe a vidékbe.

Franciaországban ebben a kis falucskában voltunk a Moselle partján. Csönd nyugalom, a szomszédok mindenkit ismernek. Mikor odaérkeztünk, barátnőm nem volt otthon, telefonáltak a szomszédok és azt a választ kaptuk, hogy a ház nyitva, menjünk be. Mindezt magyar és francia nyelven, ki melyiket tudta. De megértettük egymást. Az igazság az, hogy már ismernek.


Ezzel azt akarom mutatni, hogy azért az ezüstvölgyi kiállitást is láttam. Sajnos távolabbról nem tudtam fényképezni, ezért kellett két részletben csinálni. A zászló nagyon szép lett!

Ez volt a párizsi szállodánk. Két csillagos, de nekünk nagyon megfelelt. Mellette volt egy egy csillagos, de ott nem volt hely. Interneten kellett lefoglalni, kifizetni és a kinyomtatott papir elég volt a szoba elfoglalásához. Semmi fölösleges adminisztráció. Tiszta volt, aránylag a központban, reggelivel. Szép sétákat tettünk körülötte. Mellette egy park volt, igy csendes volt.

Ez a brüsszeli szállásunk. Egy ház egy ajtó és egy ablak. Egy ilyen házban három lakás van. Állitólag azért épitettek ilyen keskeny házakat, mert régen az adót aszerint vetették ki egy házra, mennyi helyet foglal el a járdából. Aztán megtartották ezt a szokásukat. Persze épülnek magas házak és normális emeletes széles házak is, de nagyon sok ez a fajta ház. A kovácsoltvas erkélyek nagyon változatosak és szépek. Párizs is teli van ilyen erkélyekkel.

Végül egy német kisváros ennek a házának egy részéből jöttünk haza. Nagyon barátságos kis város, nincs az a nagy nyűzsgés, mint egy nagy városban.
Hát ez volt a mi nagy utazásunk. Majd időnként irok a benyomásaimról, hogy megmaradjon az utókornak!