Valahol olvastam, hogy egy közös varráson adott valamit és egy semmiséget kapott. Na ezt az érzést én is éreztem, elöször az első csoportos karácsonyon, ahol én úgy gondoltam, hogy a levendulás cica kevés volt. A következőn szerintem már egyforma volt. A közös varráson elöször rosszul esett a kis semmiség amit kaptam, de aztán rájöttem, hogy én ezt levarrom. Csináltam is gyorsan 6 db-ot belőle, plusz kis baglyokat és egy találkozón elajándékoztam. Nagyon örültek neki. Szerintem igy fogom fel máskor is. Most az egyik neszesszer nem annyira tetszett. Átvariáltam és nagyon klassz lett. Szóval úgy fogom fel a jövőben ezeket, mint tanulás. Tanulok azzal amit adok és azzal is amit kapok. Ez a pozitiv hozzáállás. Kár, hogy még nem sikerült lefényképezni. Az átdolgozott neszesszerben a vliesek lelkivilágát is kezdem érteni. Hiába az elmélet, ha a gyakorlat mást mutat. Nálam az elmélet mindig jó volt, most a gyakorlatra állok rá. Megvan az asztal, most már a berendezkedés van hátra. Tervek vannak.