2016. szeptember 25., vasárnap

Csak úgy

Folytatnám a filofax vagy bullet journal témában irt bejegyzésemet. Az a tapasztalatom, hogy ezek a bejegyzésre szolgáló papíralapú "művek" az élethelyzettől függnek.  Apám mikor meghalt, a szekrényben megtaláltam azokat a naptárait, amiket minden évben vásárolt magának. Kicsi olcsó példányúak voltak. Minden évben átírta a nevekhez az ismerősei telefonszámait is címeit. Mivel volt telefonunk, mellette mindig volt egy vékony telefonkönyv, amibe az ismerősök adatai voltak. A kis naptár arra volt jó, hogy mindig magával tudja hordani és programjait beleírja. A hivatali programok nem keveredtek. Ez jellemző volt szinte mindenkire. 
Ezt a három füzetet azért mutatom, hogy én hogy kezdtem el az információim és teendőim papírra vetését. Időrendi sorrendet állíthatnék, de azt hiszem nincs jelentősége. A lényeg, hogy akkor készültek, amikor még nem volt számítógép, nem volt semmi digitalizálva. Mindhárom füzet műanyag borítású és vonalas. Kettő moszkvai származású, egyet pedig Ulan-Batorban kaptam. (szeretem gyűjteni a külföldi füzeteket és általában a papírféleségeket!) Az első füzetben két fiam látszik, a kisebbik élete első hónapjait örökítettem meg napló formájában. Sajnos nem írtam sokat, de az előlap nagyon tetszik és jellemző. Mondhatjuk, hogy ez egy tematikus napló.
A középső egy igazi napló egy régi eseményről egy nagy utazásról. Jó lett volna képeslapokkal, más az út során kapott papírokkal díszíteni, de részben a ragasztás nehézzé tette a papírt, azonkívül nemigen jutottam képeslapokhoz. Maradt a naplóírás. Volt aki fényképezett, volt aki videózott és igy ezek is megmaradtak, de az utolsó oldalhoz tettem. Hol volt ez az utazás. Előszór is régen! Volt szerencsém egy KISZ által szervezett úton részt venni (egy tánccsoport tagjaként) Moszkva-Irkutszk, Alma-Ata és vissza Alma-Ata-Moszka-Bp. (Moszkvában vettem a füzetet) Sok élményben volt részünk és az értékét az adja, hogy leírtam a résztvevők nevét, a műsorok menetét. Mint kiderült erről senkinek nem volt pontos emléke. Készült egy videó, amiben jól összefoglalták a dolgokat, de ez egy írott forma ami érdekesebb. Az én életemben nagy fordulatot hozott, mikor megismerkedtem egy fiúval, aki ma is mellettem van és megőszült. Tehát a naplóírást érdemes csinálni, mindenkinek ajánlom! Az oldalakat beszámoztam 95 oldalt írtam, de maradt még pár oldal, azokhoz beragasztom a meglévő fényképeket, természetesen szöveget is írok hozzájuk!
A szélső füzet egy régi "bullett journal" azaz a munkahelyi teendőim vannak benne. Mint irtam mindenkinek volt egy asztali naptára, ahol mindig fel volt jegyezve mikor hol milyen programom van. Ebben egymás alá írtam az aznapi feladataimat, este egy függőleges vonalat húztam és pirossal vagy kipipálta, vagy egy felkiáltó jelet tette. Ezeket a feladatokat reggel írtam fel (ha reggel más programmal kezdődött, akkor előző este) és ahogy jöttek az értekezletek, megbeszélések stb. vittem a füzetet és abba jegyzeteltem. Hibája az volt, hogy alakja kb.M-es méretű volt és legtöbb megbeszélésen A4-es papírt is kaptam amire érdemesebb volt jegyzetelni. De maradtam a füzetnél mivel az A4-es papírt később az illető témához vagy elintézendőkhöz tettem.
Gond a telefonszámokkal volt. Volt egy hasonló méretű telefonkönyvem, amibe a szükséges telefonokat írtam, sokszor címekkel együtt. Gond akkor volt, ha el kellett menni, akkor nem tudtam elvinni. Akkor felirtam és aztán átkerült a könyvbe. Mivel otthon sokáig nem volt telefonunk (aminek volt hátránya és előnye is!) azért kellett tudni pár telefonszámot. Prágában találtam rá a ksi telefonkönyvecskére, ami üres lapjaival a kezdeti filofaxom volt.
Ez egy gyűrűs könyvecske volt az abc rendszeren kívül számos üres papírral amit sikerült pluszként i beszerezni. A két oldalon lévő zsebek jól szolgáltak a cetliknek. (mindig volt benne üres is!) Ma is megvan sok áthúzott újrairt számokkal. Ez egy nosztalgikus "filofax" Belefért a táskába magammal tudtam hordani, beleírtam ha volt valami elintézendőm és áttudtam nézni. Bevált a nagysága. Múltkor ahogy megtaláltam nagyon megörültem neki!
A 90-es évek végén megjelent a Reálszisztém naptárrendszere ami egy igazi filofax volt. Mivel a kis jegyzetfüzetem nagysága bevált, ezért a kisebb S méretűt vettem. Jó volt, de most átnézve a hibája az, hogy igen kicsi a gyűrű átmérője. Talán ebből adódik, hogy a beleirás nem fentről lefelé kell készíteni, hanem balról jobbra azaz magam elé teszem és fordítva írok bele. Mivel szerettem volna sok mindent írni bele, bizony nem fért bele szinte semmi és nehezen lett használható. A kötése erős és jó, szívesen használnám, majd valamit ki kell találni. 
Aztán jöttek az agendák, mindig ebben a méretben, de közben a számítógép is belépett az életembe és sok mindent tudtam tárolni. A mobiltelefonnal a névjegyzéket tudtam helyettesíteni. Mivel akkor a telefonok nem igényeltek internetet, minimális volt a meghibásodás.  
Minden évben vettem egy naptárt, amibe csak nagyon minimális névjegyzéket tettem, inkább a programokat jegyeztem fel. Ezek az utóbbi évek naptárai. Szépek, szerettem őket, de éreztem, hogy több kell. Mikor megismertem Via blogját és megtudtam, hogy tanfolyamot tart, az on-line tanfolyam nagyon bejött nekem. Sajnos sok gondom volt a gépemmel, de most egy év filofax használat után kezdem kiépíteni a tartalmi rendszerét. Eleinte természetesen sokat törődtem a díszítéssel, de most inkább a tartalmi csoportosításokkal foglalkozom. Ezenkívül szinte naptározó rendszerben használom. A számítógépem mellett van a helye, alatta egy másik filofax, amelynek a gyűrűs része kisebb. Ebben vannak a receptek, az olvasott dolgaimról rövid beírás, az archív heti bejegyzések tárolás és üres lapok helye. 
Ez a két kis füzet a számítógépem mellett van. A mintásba írom a számítástechnikai tudnivalókat. Mindig volt egy füzetem ilyen témájú és nagyon bevált. Ha valami újabb dolgot tanulok, rögtön beírom és legközelebb már tudni fogom. A piros könyvecskébe azt írom, ami eszembe jut, olvasok valamit. Ezzel nem akarom a filofaxomat terhelni. Esetleg olyan dolgot, aminek utána kell nézni éspedig az interneten. Lehet, hogy felesleges, de szép kis füzet. Honnan valók ezek a füzetek? Nem tudom. Valahogy megtalálnak ezek a dolgok. 
A jövő az lesz, hogy a filofaxomat lecserélem. Miért? Jó, szép, de nagyon hamar megkopott. Mivel a hátsó része ráhajlik az első részére, igen kövér. Így nehéz magammal vinni. Már megvan az újabb amit januártól fogok használni, de még a felosztását tervezem. De ez egy másik post tárgya lesz.

2016. szeptember 20., kedd

Csak úgy

Alcimként a filofax vagy bullet journal cimet adhatnám.
A filofaxot Via blogjáról majd tanfolyamáról szerettem meg. Tetszik, a formáját lehet persze változtatni, de a tartalmát én szabom meg. 
Ez Via filofaxa, de a díszítés egyéni lehet. Korábban megmutattam a sajátomat, de ez szebb.
Ettől kaptam kedvet, hogy én is elkezdjem csinálni és ma úgy néz kis, hogy sikerült megszokni.
Szóval ezt a szép filofaxot sikerült megvalósítanom és egy éve rendszeresen vezetem még vannak hiányosságai, de menet közben jönnek az ötletek. De ugye Via filofaxa milyen szép? Az ember kedvet kap arra, hogy neki is legyen ilyen.
Hogy mi az a bullet journal? Ebben nem mindenki ért egyet, de tk. egy lista gyűjtemény. Kicsit más a vezetése és a tartalma sőt országonként is változik. Mindez persze Amerikából indult és az angol nyelvű országokban vált népszerűvé. Mondhatnám úgy is, hogy a digitális világ kiterjedésével a számítógépek, laptopok, okos telefonok világában visszatérünk az analóg világhoz. Van aki pl. a filofaxból eleve kiveszi a névjegyzéket, mondván a telefonban úgyis benne van. Én egy alaplistát állítottam össze és ezt benne hagyom a filomban. A telefon lemerülhet elromolhat, a papír pedig ott van. De hogyan alakult ki -számomra- a naptárazás, leírás stb. erről akarok pár szót írni.
Közép iskolában nem sok füzetünk volt (a választék sem volt nagy!) én mégis témákra (projektekre)  találtam ki összeállítást, amivel egyik tanárom dicséretét vívtam ki. Mondta nekem, hogy összeállításokat kell készítenem a jövőben azaz így válasszam meg a jövendő munkámat. Igazat mondott, mert sok, igencsak sok összeállítást, listát kellett összeállítanom. 
Technikumban jártam (fonó tagozatra) ami azt jelentette, hogy nyáron egy hónapos gyakorlaton vettem részt valamelyik textil gyárban. A munkáról egy jelentést kellett készíteni. Az egyik évben -pamutgyárban voltam- a pamutbálákat klf. csoportokból dolgozták össze. Később tudtam meg, hogy erre van egy rendszer. Én mindegyikből kis darabot vettem és beragasztottam egy füzetbe, leírva a technológia menetét. Sokan csodálkoztak, de én szorgalmasan gyűjtöttem és osztályoztam a kis "vatta" darabokat. Következő évben gyapjúgyárban voltam. Mivel a gépek többsége német származású volt, az egyes alkatrészek neveit a német nyelvből vették és így beszéltek róluk. Készítettem egy kis szótárt. (később javasolták, hogy készítsek egy szótárt, de más területre kerültem érettségi után) Pl. a munka hengert arbeit hengernek hívták a kártológépen. A "jelentésbe" ezenkívül kis képeket ragasztottam és rajzoltam is. Ennek is sikere volt.
Az egyetemen minden tantárgynak volt egy füzete amibe jegyzeteltem. Később a könyvtárból kivett könyvekből hozzá írtam amit úgy találtam, hogy kell tudni. Sajnos külön jegyzetünk nem volt így a leírtak jelentették azt amit meg kellett tanulni.  Az egyetem elvégzése után rajzasztal mellett dolgoztam, de gyermekem születése után lakásunkhoz közelebbi munkahelyet találtam és így kerültem hivatali munkára. Na itt aztán sok papír vált és eleinte rendszereznem kellett majd ezt betartani. A dossziék nem olyan szépek voltak mint most lehet látni. Két kemény papír közé szalagokkal összekötöttük az oldalára egy papírra írtuk fel a benne lévő papírok témáit.  Mindenki kapott egy álló naptárt, ebbe írtuk a fontos feladatok és értekezletek idejét. Minden év elején kaptunk egy határidő naplót, amit változatosan használtunk. Mivel naponta nem vittül el, ebbe kerültek az értekezleteken elhangzottak, a kiadott feladatok stb. Nem tartottuk be az egyes naptári napokat. Természetesen az asztali naptár kemény része tele volt írva telefonszámokkal. Volt egy telefonkönyvünk. Ebbe írtuk a magán telefonokat is, hiszen nem mindenkinek volt otthon telefonja. 
Legközelebb leírom és megmutatom, hogyan fejlődött a naptár rendszerem és mivel bővítettem a meglévő dolgaimat.

2016. szeptember 16., péntek

Foltoskodás

Alcimként a Foltos Mamók szeptember 3-i kiállitásán látottakat adhatnám. Miért csak most irok róla? Hát talán azért mert sok más dologgal foglalkoztam, aztán ma láttam a telefonomban, hogy ott vannak a képek és kellene a blogomba irni. 
Szóval szeptember 3-án volt a Foltos Mamók kiállitása a Virányosi Közösségi Házban. Mondhatnám, hogy a Városmajori csoporttal kicsit testvérek vagyunk. Mi kevesebbet varrunk és azt is kézzel. A Mamók nagyon sokat dolgoznak és mindent géppel csinálnak. Szép volt a kiállitás, de ahogy valakivel megállapitottuk, a kevesebb több lett volna. Ez persze szinte mindegyik kiállitásra jellemző. Nagyon szép tombola tárgyak voltak. Nyerhettem volna ha veszek tombolát. De valahogy az utóbbi időmben elpártol tőlem a szerencse és ezért inkább nem veszek. A társaságnagyon jó volt, a hangulat úgyszintén. Sok képet csináltam, de sajnos nem mindegyik sikerült. 
A foltvarrás alapitó Magyarországon.
A hátsó teritő két példányban készült, a második a tombola fő tárgya volt és Jucus nyerte!
Nekem sok kép tetszett, de a legszebbek sikerültek.
Ez a három sikerült mint fénykép és ezek tetszettek leginkább. Én nem tudnék ilyeneket csinálni, biztos hogy a gépem odébb menne, szóval az egyenes vonalak nem az én világom.
Oklahomába kiküldtek kékfestő anyagokat és ők modern quilteket készitettek belölük.

Nekem kicsit furcsának tünt a keveredés a szinek között, talán azért, mivel a nálunk készitett kékfestő quiltek kicsit mások. De érdekes volt látni, hogy másokból milyen gondolatokat hoz elő.
Jó volt a kiállitás, kár hogy szeptember tele van kiállitásokkal és más programokkal igy nem sikerül mindenhová elmenni.