2014. január 23., csütörtök

Csak úgy

Több napig nem engedett új bejegyzést irni. Féltem, hogy virus van! Ma pedig rögtön beengedett. Mivel nem a fiatalabb korosztályhoz tartozom (lelkileg igen!) kaptam egy nagyon jó szöveget, amit megakarok osztani mindenkivel!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?

2014. január 15., szerda

Foltoskodás

Elmúltak az ünnepek, elfogyott a beigli, a töltött káposzta, ideje a bloggal is foglalkozni. Gyakran megnézem a többi blogot, de érdkes pl. a Facebook-ról könnyebben kitudom nyitni, mint itt a helyén. Van amikor másodszori próbálkozásra azért sikerül. Na de nem is erről akarok irni, hanem a karácsonyi ajándékokról. 
Elöször is kötöttem, horgoltam 6 db. hullámos szélű sálat. Szerintem most igen sokan járnak ilyen sálakban. Megtanultam, hogy a fonalak készitéséből fakadóan más és más lehet a sál. Van amiből egész boa szerű lett, van amelyikből szőrmeszerű és van hullámos is. Hiába a fonalgyártók is fejlődnek. Azt találtam ki, hogy a sálat nem készen vett zacskóban, vagy becsomagolva, hanem karácsonyi anyagból varrt táskában (kisebb szatyorféle) adom át. 
Ez volt az egyik fajta kis táska, amit egy mintás anyagból vágtam és karácsonyi mintás anyaggal kereteztem. Ilyen anyaggal béleltem és készítettem a füleit.
Ezek a csomagok elvitelre készültek, mindegyikben sál és más apróságok.
Ez egy másik keretezéssel készített táska a "boa" tipusú sállal.
Ez viszont a "családi ezüst" ajándékozása. A három csomagban kés. villa, kanál van. Sajnos nem volt több anyagom, hogy a három csomagot egy neszesszerbe tegyem.
Itt a kanalakat mutatom be. Később a további 6-ot is bele lehet tenni, elég szélesek a rések. Gombbal záródik, amelynek külön varrtam zárórészt.
Ez egy szatyor eleje.
Ez meg a háta.
Erre azt mondanám, hogy egy Lidls szatyor új élete.
Biztos sokan emlékeznek, hogy egy időben lehetett kapni igen olcsón a Lidl-ben sima szatyrot. Egy párat én is vettem. A varrását nem tisztázták el, így első dolgom volt azt eltisztázni és sarkakat varrni. Egy hozzáillő anyagból megvarrtam a bélést is. Két "nőcis" képet körbe kereteztem és a szatyorra varrtam. Mivel a szatyor egyik fájó pontja a füle, azokat bevontam részben a bélés részben más anyaggal és díszöltéssel rávarrtam. A bélést is bevarrtam (csak simán a szatyor nyílásánál) és egy jópofa, erős hordható szatyor lett belőle. Varrhattam volna az aljára egy fület és a hátoldal közepére egy gombot, de azt elfelejtettem. Ez a szatyor erősebb mint amit szoktunk varrni, hogy a közepére egy csíkot készítettünk majd ebbe becsomagoltuk. Ennél a bélés miatt és a fülek erősítése miatt erősebb azaz tovább használható. Persze lehet mintás blokkot is varrni rá. Bélésnek pedig fel lehet használni azokat a pamut anyagokat, aminek nem találunk hasznosítást. Azaz mondhatjuk, hogy "anyagfaló".